pszichosc

Tiger Woods nagyon hamar kiesett WGC-Accenture Match Play-bajnokságán, azon a tornán, amit korábban háromszor is megnyert. A versenyen mutatott szegényes teljesítményére az tette fel a pontot, hogy egy méterről nem sikerült begurítania a 18. lyukba.

Woods kálváriáját szinte mindenki ismeri. Amerikában 2010-ben többen foglalkoztak a szexbotrányával, mint a foci VB-vel. Woodsnak mindene megvolt, világelsőség, svéd modell feleség, két gyerek, ám kiderült, hogy több alkalommal, több nővel csalta meg a feleségét, aki ezek után botrányos körülmények között hagyta el a sportfenomént. Karrierje innentől kezdve mélyrepülésbe kezdett. Nagy kérdés, hogy ilyen botrányok után föl lehet-e állni. A sporttörténelemben mindenre van példa, és úgy tűnhetett, Woods is kezdi összeszedni magát, miután 2011 decemberében 3 éves nyeretlenségi sorozatát szakította meg a Chevron World Challange-en elért győzelmével.

Mostani teljesítménye azonban arra enged következtetni, hogy a folyamat korántsem olyan egyszerű. A botrány előtt Woods a golf koronázatlan királya volt. Bármilyen sportban a csúcsra jutni különleges személyiséget kíván. Az elitben a fizikai teljesítőképességek között nagy különbség nincsen, így ami a valódi előnyt hozhatja, az a személyiség, és különféle megküzdő technikák. Woods nem kétséges, hogy rendelkezik a „győztes” személyiséggel, máskülönben nem lett volna képes uralni a világranglistát 5 évig, ugyanakkor a magánéletében nem sikerült fenntartania az egyensúlyt. A stresszel való megküzdés elégtelen volta esetében kiütközött a szexfüggőségében.

A szexfüggőség, mint minden függőség, olyan erős kiszolgáltatottság egy, az alkalmazkodást megnehezítő viselkedésmintázatnak, amely annak ellenére is fennmarad, hogy negatív következményekkel jár a függő és környezete számára. Egy élsportoló esetében a mindennapi stressz a versenyzéssel együtt jár, így nehezített a függőség tárgyától való megszabadulás. Ráadásul a szexfüggőség dilemmája, hogy, szemben más függőséggel, az absztinencia, azaz a függés tárgyától való tartózkodás, a teljes szexmentesség, nem tekinthető egészséges célnak. Ezen okból nehezen meghatározható, mikor is „épült fel” valaki szexfüggőségéből.

Tiger Woods válását 2010 augusztusában mondták ki. Woods nemcsak a feleségét és a megszokott családi életét, hanem dollár százmilliókat is vesztett. A válás a házastárs halála után a második legjelentősebb stresszforrás az ember életében. Emellett tanulmányok azt mutatják, hogy válás esetén a nem kezdeményező fél akár évekig is rágódhat házasságának felbomlásán.

Összességében a nagyon sok zavaró tényező és probléma Woods magánéletében szükségszerűen kihat a golfozó teljesítményére, mivel befolyásolják a koncentrációt, megakadályozzák a formaidőzítést, és ellehetetlenítik a kritikus pillanatokban való helytállást. Woods decemberi teljesítménye arra utal, hogy jó úton jár formája visszaszerzésében, de egyenetlen teljesítménye mögött még megoldatlan pszichés problémák rejlenek.

Pongrácz Eszter sportszakpszichológus

Tiger Woods nagyon hamar kiesett WGC-Accenture Match Play-bajnokságán, azon a tornán, amit korábban háromszor is megnyert. A versenyen mutatott szegényes teljesítményére az tette fel a pontot, hogy egy méterről nem sikerült begurítania a 18. lyukba.

Woods kálváriáját szinte mindenki ismeri. Amerikában 2010-ben többen foglalkoztak a szexbotrányával, mint a foci VB-vel. Woodsnak mindene megvolt, világelsőség, svéd modell feleség, két gyerek, ám kiderült, hogy több alkalommal, több nővel csalta meg a feleségét, aki ezek után botrányos körülmények között hagyta el a sportfenomént. Karrierje innentől kezdve mélyrepülésbe kezdett. Nagy kérdés, hogy ilyen botrányok után föl lehet-e állni. A sporttörténelemben mindenre van példa, és úgy tűnhetett, Woods is kezdi összeszedni magát, miután 2011 decemberében 3 éves nyeretlenségi sorozatát szakította meg a Chevron World Challange-en elért győzelmével.

Mostani teljesítménye azonban arra enged következtetni, hogy a folyamat korántsem olyan egyszerű. A botrány előtt Woods a golf koronázatlan királya volt. Bármilyen sportban a csúcsra jutni különleges személyiséget kíván. Az elitben a fizikai teljesítőképességek között nagy különbség nincsen, így ami a valódi előnyt hozhatja, az a személyiség, és különféle megküzdő technikák. Woods nem kétséges, hogy rendelkezik a „győztes” személyiséggel, máskülönben nem lett volna képes uralni a világranglistát 5 évig, ugyanakkor a magánéletében nem sikerült fenntartania az egyensúlyt. A stresszel való megküzdés elégtelen volta esetében kiütközött a szexfüggőségében.

A szexfüggőség, mint minden függőség, olyan erős kiszolgáltatottság egy, az alkalmazkodást megnehezítő viselkedésmintázatnak, amely annak ellenére is fennmarad, hogy negatív következményekkel jár a függő és környezete számára. Egy élsportoló esetében a mindennapi stressz a versenyzéssel együtt jár, így nehezített a függőség tárgyától való megszabadulás. Ráadásul a szexfüggőség dilemmája, hogy, szemben más függőséggel, az absztinencia, azaz a függés tárgyától való tartózkodás, a teljes szexmentesség, nem tekinthető egészséges célnak. Ezen okból nehezen meghatározható, mikor is „épült fel” valaki szexfüggőségéből.

Tiger Woods válását 2010 augusztusában mondták ki. Woods nemcsak a feleségét és a megszokott családi életét, hanem dollár százmilliókat is vesztett. A válás a házastárs halála után a második legjelentősebb stresszforrás az ember életében. Emellett tanulmányok azt mutatják, hogy válás esetén a nem kezdeményező fél akár évekig is rágódhat házasságának felbomlásán.

Összességében a nagyon sok zavaró tényező és probléma Woods magánéletében szükségszerűen kihat a golfozó teljesítményére, mivel befolyásolják a koncentrációt, megakadályozzák a formaidőzítést, és ellehetetlenítik a kritikus pillanatokban való helytállást. Woods decemberi teljesítménye arra utal, hogy jó úton jár formája visszaszerzésében, de egyenetlen teljesítménye mögött még megoldatlan pszichés problémák rejlenek.

Az új-zélandi rögbióriás Jonah Lomu, akit az ellenfelei nem tudtak megállítani a pályán, a pályán kívül „találkozott” a komoly ellenféllel, ahol már nem a meccs kimenetele a tét, hanem Lomu élete. A rögbisztár a karrierjét is végigkísérő vesebetegsége miatt, a 2. vesetranszplantációra készül.

Aki valaha is sportolt komolyabban és tudja, hogy mit jelent a fizikai fáradtság, érezte már azt, hogy tovább egy lépés sem tud megtenni, vagy a karját, lábát sem tudja már felemelni, majd mégis megtette azt a következő mozdulatot, lehet tapasztalata arról, hogy milyen erőfeszítés, kitartás, lelki erő szükségeltetik a sporthoz.

Lomunak nemcsak a szimpla edzések és mérkőzések adta feladatokkal és kihívásokkal kellett megküzdenie, hanem súlyos betegségével is, mégis rettegték a pályán.

Mi az, amivel rendelkezik Lomu?

Elsősorban átlagon felüli kitartással, érzelmi- és önkontrollal, amelyek magas szintje jól működő pszichológiai immunrendszerre utal. A pszichológiai immunrendszer olyan személyiségjellemzőket takar, amelyek hozzásegítik a személyt ahhoz, hogy nehéz helyzetekben is mobilizálja az erőforrásait és fenntartsa, kivitelezze a kívánt viselkedést.

A pszichológiai immunrendszer a fizikai immunrendszerhez hasonló védelmi vonalat alkot, a különbség annyi, hogy nem a fizikai, hanem a lelki integritását igyekszik fenntartani és a vírusok, baktériumok helyett a személyiséget veszélyeztető fenyegetésekkel küzd (pl. az egész életét befolyásoló betegséggel)

A kitartás az a tényező, amely alkalmassá teszi a személyt arra, hogy minden gátló körülmény mellett is folytassa a tevékenységét, ebben segít a frusztráció tolerálásának magas szintje, illetve az, hogy képes elhalasztani a szükségleteit. Lomu nyilatkozataiból kiderül, hogy állandó fáradtsággal küzdött a betegsége miatt, míg a pályán ez nem volt érezhető rajta, hiszen ellenfelei inkább félreálltak az útjából, mintsem letarolja őket.

Lomu egy másik pszichológiai fogalom, a „keményen helytálló személyiség” leírásának is megfelel, aki optimista és aktív tud maradni a nehéz helyzetekkel és fenyegetettséggel szemben is. A rögbisztár képes a lehetőségeken belül a maximumot kihozni az adott élethelyzetből, tehát reziliens (rugalmasan ellenálló) személy, aki egy trauma vagy sérülés után is megtalálja annak módját, hogy hogyan alkalmazkodjon az adott helyzethez.

           Lomu 2004-es 1. transzplantációja után, 2 hét múlva kerékpározott, majd 2005-ben visszatért a pályára. Mi ez, ha nem kemény helytállás?

És a kiváló személyiségek és nehéz sorsok sora még folytatható…

Ernest ’Ernie’ Davis, az 1950-es évek amerikai futballsztárja, aki fiatalon halt meg leukémiában, örökre megváltoztatta az amerikai sportot és kultúrát. Életéről kiváló film is készült 2008-ban The Express (A megállíthatatlan) címmel, ahogy életében is nevezték.

Sági Andrea sportszakpszichológus

Az előző posztban ecsetelgettük Nadal sportpszichológus-szükségletét és most lássuk, mi is történhetett vele, mit tehetne egy sportpszichológus?

Nadal nagyon fiatalon, a világ legjobbjaként volt ismert és elismert, most, mentálisan elkopva is második – ami messze jobb, mint sok, sportpszichológus segítségét igénybe vevő versenyző teljesítménye, de ahogyan azt már láttuk, főként a” hogyan tovább”-bal lehetnek problémái.

Minden sportoló szembenéz azzal, hogy a teljesítménye nem egyenletes, jóllehet, rakétaként szeretne egyenesen felfelé szárnyalni, szembesülnie kell azzal, hogy stagnál vagy éppen vissza is esik. Ilyenkor leggyakrabban a célok nem megfelelő kitűzése áll a háttérben, vagy valami, ami a kitűzött célok elérésének az útjában áll, ami viszont sokféle formát ölthet. Ez lehet rossz mozgásséma, a társas támogatás hiánya, irreális célok, a kockázatvállalás hiánya – sok esetben sérülés maradványaként. Az lenne a sportpszichológus dolga, hogy ezeket az okokat azonosítsa és segítsen túllépni rajtuk. Ugyanannak a problémának a hátterében teljesen eltérő okokat találhatunk a különböző sportolóknál, nincsenek sémák, de viszonylag hamar „rendet lehet rakni a fejekben”.

Boda-Ujlaky Judit, sportszakpszichológus

Legutóbbi nyilatkozatában Rafael Nadal a tenisz világranglistán 2. helyre visszacsúszó spanyol játékos idegi fáradtságnak tulajdonította az utóbbi hónapok gyenge teljesítményét, de azt, hogy „mentálisan elkopott” maga szeretné orvosolni és nem kér a sportpszichológusok nyújtotta segítségből a fiatal sztárjátékos.

Aki kicsit is figyelemmel kísérte az elmúlt fél év teniszeseményeit, valószínűleg nem is tartja meglepőnek Nadal kijelentését, hisz ha rákeresünk a róla szóló cikkekre, azok másról sem szólnak, minthogy „kiütötték, megverték, vereséget szenvedett fáradt, sérült, ellenfele lemosta a pályáról, nem indul, nem vállalja, feladhatja…”

Mivel nem 1-2 mérkőzésről van szó, hanem hónapok óta fennálló problémáról, egyértelmű, hogy komoly mentális kimerülésről beszélhetünk, az észlelhető jelekből és Nadal szavaiból kiindulva, akár a burn-out szindróma is feltételezhető (lásd korábban pl. a bunyós Frenkel esetét is): „hiányzott belőlem a szenvedély”, azaz nincs meg a kellő erőfeszítés, motiváció, a játék öröme elveszett, már nincs meg az a flow (más néven áramlatélmény), ami keresztüllendítené a nehézségeken. A sorban bekövetkező sérülések is jelzik a pszichológiai felkészületlenséget. De egy profi játékos ezt már nem engedhetné meg magának…

A szakmai irányelvek ma azt mondják, hogy a fizikai és mentális felkészülés arányának 50-50%-nak kell lennie. Hogy miért? Mert ha van sportpszichológiai felkészítés, akkor kezelhetőek ezek a „fáradtság” tünetek, SŐT meg sem jelennek! Egy mentálisan is jó állapotban lévő sportoló, nem él meg ilyen hosszú és mély hullámvölgyeket, mert ha érzi a kibillenést, azonnal ott a sportpszichológiai eszköztár. Természetesen nem varázslatokról van szó, de ilyen fiatalon, a karrier közepén korai még ez a rossz széria és a pszichológiai felkészülés abban is segíthet, hogy a sportoló szép karrierívet fusson be és csak akkor kelljen abbahagynia, ha már tényleg „öreg” fizikálisan a sporthoz.

Ha valaki alapvetően erős is mentálisan, nem biztos, hogy minden problémára tudja a megoldást, hiszen a sportoló a sportágának a szakembere és nem a pszichológiai technikáknak, mint ahogy egy sportpszichológus sem fog Grand Slamot nyerni. Na de senkit nem lehet erőszakkal sportpszichológushoz vinni…

Mindenesetre hajrá Nadal! És kíváncsian várjuk a következő nyilatkozatát, amely remélhetőleg a sikeres mentális felkészüléséről fog szólni…

Sági Andrea sportpszichológus