pszichosc

http://divany.hu/poronty/2012/02/24/eroszak_a_sportpalyan/

A cikkel kapcsolatosan néhány gondolatot engedjetek meg. Sajnos azt kell mondjam ezen jelenségek pszichológusként nem meglepőek. Zárt közösségek esetében, mint a sportolói közösségek nem meglepő, hogy kialakulnak negatív dinamikák.

1, Első körben a csoportdinamikáról ejtenék szót. Zárt csoportoknál a “mi” érzés erősítésének bevált módja, hogy olyan cselekvéseket kell megtenni, amivel bizonyítja a “kopasz” (értsd: újjonc, kezdő, új tag), hogy a csapattagságra érdemes. Mindegy, hogy most egy kolesz tagságról, galeriről, sportcsapatról, katonai egységről, sikolai gittegyletről, beszélünk.

De beszámolhatok arról, hogy klasszikus zenekari körökben is szokás a szivatás – ezt értsd most szószint, amikor a fúvósok koncenrtjén citromot eszel az első sorban és mindenki a nyálban fuldokolva próbál fújni…

Ez egy ősi tekintehető beavatási szertartásnak is, addig nincs is vele baj, amíg konszolidált és vállalható mértékű a fájdalom és megaláztatás, amit el kell viselni a csoportfelvétel során. Általában azoban a felügyelet nélkül maradt gyerekcsoportoknál (lásd részletesebben Legyek ura, vagy Egy becsületbeli ügy) nem tudják hol a határ és a dolgok elcsúszhatnak. 

Az biztos, hogy az összetartás érdekében szükségesek egy ilyen csoportdinamika, mert nagyban erősíti az egyén elköteleződését a csoportiránt és a csoportot összetartja a közös titkok, kisebb bűnök és hasonló beavatási eskük miatt. Azonban érdemes, ha felnőttek felügyelik és óvatos értékrend szintű üzenetekkel kordában tartják a fiatalok működési szokásait. A részletes pszcihodinamikáról most nem írok többet, bár nagyon érdekes folyamat.

2, vasfegyelem, szigor és versenysport

No igen ez egy nehéz téma… ennek egyfajta kontrasztját a Fehér tenyér c. film kiválóan megmutatja. Az biztos, hogy a kimagasló teljesítményhez kitartó, erőnfelüli munkára van szükség, amit nem adnak ingyen. Az biztos, hogy szélesebb a nevelői paletta, mint a nyílt autoritás és erőszak, de ez nem csak az edzőkre vonatkozó megjegyzésem, hanem a szülőkre is legalább annyira. Sok esetben azért történik erőszak, vagy tetlegesség a sportpálya mellett, mert a szülő már elfogadta, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a gyerekből legyen valami. Ez pedig elfogadható, mert ha már belőlem nem lett nagy sportoló, belőle még lehet, hiszen csak az “ő érdekében csinálom én is”. Nem akarom nagyon leegyszerűsíteni a helyzeteket, hiszen rengeteg féle motiváció lehet, de egy jellemzőt kiragadtam a statisztikából. Az edzők részéről pedig edzői minőségek vannak, amelyek vagy megengedik, hogy valaki valóban szakember legyen a pályán, vagy…  Kell a szigor és kell az autoritás is a pályán, kell hogy a sportoló tisztelje az edzőjét és tegyen meg mindent amit mond az edző. De az edzőnek meg ismernie kell minden olyan nevelési technikát, fogást, amellyel el tudja azt érni, hogy sportolója megtegye azt amit kell ahhoz, hogy a kihozza mindazt, ami benne van, vagy azon túl is. Ezt tegye úgy, hogy sem pszichológiailag, sem fizikailag nem terrorizálja sportolóját.

3, sportpályán történő szexuális bűncselekények

ahogy az élet más területén is mindenhol vannak személyiségtorzult, perverz személyek, sajnos nincs szűrés arra vonatkozóan, hogy kik kerülhetnek gyereke közelébe, hogy kikerüljük az ilyen eseteket. Itt fontos lenne az azonnali intézkedés, amint egy-egy eset fényre derül. Ilyen eseteknek nem csak a sportvilágában, hanem sehol nem szabadna megtörténnie, de világunk nem tökéletes. Érdemes azon dolgozni, hogy az legyen…  

Németh Gergely sport és szervezetpszichológiai szakpszichológus

Sok sportágnál egyértelmű, hogy a nézők mitől is jönnek izgalomba. A látványos cselek, szép passzok, gólok, kosarak, stb… vagy akár maguk a sportolók miatt (a kidolgozott izomformák, a látható erőfeszítés)… Vagy néhányan csak azért, mert sokan összegyűltek és a sok-sok inger egyfajta hatása a megemelkedett izgalmi szint. Nos a sakk meccsek nézőit véletlenül sem ezek érintik meg. Azt azért érdemes rögtön ide beszúrni, hogy a profi sakk játékosok többsége, nagyon komoly fizikai munkán alapuló sportot is csinál párhuzamosan, hogy bírja a sakk játékokban felmerülő stressz megterhelést. Nem mondható, hogy csak fejre gyúrnak. 

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb partijának a Carlsen – Topalov tartják az elemzők, amely 2012 január 27-én volt. Nem mennék bele a játékelemzésbe, ezt sokan megteszik, sokkal kiválóbb felkészültséggel mint, ami nekem van a sakkról. Azonban érdekes lehet számunkra sportpszichológiai szempontból a sakkjáték is és más sportágak képviselői is tanulhatnak belőle. Most csak két dolgot emelnék ki az egyik a folyamatos pozitív játékkedv fenntartása, valamint a testcselek alkalmazása.

1, Egyik parti (már játék) jön a másik után, napról-napra, ha vesztettél, ha nyertél kíméletlenül jön a következő. Ahogy más sportokban is, jön a válogató, a selejtező, az elő és középdöntők és ha sikeres voltál idáig, akkor a döntők. Neked versenyzőként folyamatosan abban kell hinned és azért kell dolgoznod, hogy a legjobb tudásod szerint végrehajtsd azt, amire annyit készültél. Addig tart a játék, amíg a "síp nem szól" (sportága válogatja), hogy vége). Lehetséges, hogy játék közben rosszul megy, esetleg elvesztesz néhány játszmát. Ettől még minden egyes téthelyzetben azzal kell odaállni és tenni a dolgodat, hogy tudsz és akarsz küzdeni azért, hogy a lehető legmagasabbra állj a végén. Ezt rendszerint a világ valódi tényeitől elszakadva kell tudni megtenni, hogy képes legyél a legtöbbet kihozni magadból.

A kiemelkedő sportolók mindegyike képes függetleníteni magát a világ valódi ingereitől és kicsit schizoid módon egy elképzelt ideális világ képére faragni aktuális állapotukat: mondjuk egy vesztes helyzetben is teljes mellszélességgel hisznek győzelmükben.

Első körben azért a sakkról jutott eszembe ez a téma, mert még megterhelőbb ez a folyamatos pozitív hozzáállás, ha minden amúgy is fejben játszódik le. A sakkozók nagyon komoly fejmunkát végeznek a mérkőzések előtt, közben, után. Amikor folyamatosan a mérkőzéseken jár az agyuk, nehezebb kordában tartani azon gondolatokat, amelyek az aktuális, vagy a következő játszma kimenetelével foglalkozik. Ráadásul konkrét esélyszámaik vannak az adott játék állásával kapcsolatban. Kiterjesztve persze minden sportágra minden versenyzőnek ott van a fejében, hogy eddig hogyan teljesített, milyen a jelenlegi ellenfél és hogyan áll a listán.  Ez nagyban zavarhatja a koncentrálását, ezt kell kiküszöbölni és a játékra összpontosítani.

Több technika is rendelkezésre áll, amelyek előzetes gyakorlásával segíthető a koncentráció a téthelyzetekben. Ilyen lehet a "gondolatstop", vagy az "mi teszek ha" elképzelt forgatókönyv gyakorlat. Ezeket most nem fejtem ki terjedelmi okok miatt (akit érdekel írjon nekem, vagy várja meg valamelyik következő írásban benne lesz).

2, Furcsa, de a sakk esetében is gondolhatunk testcselekről, csak itt bábokról szól a történet. Micsoda lelki jelenlét kell ahhoz, hogy egy ilyen lassabban lezajló cselezésnél is végig kell vinni a játékot. Jobban elő kell készíteni, jobban el kell tudni terelni a figyelmet a valódi szándékról, mint egy mozgásos sportágban, hiszen itt nem néhány másodperc alatt zajlik le a csel maga, hanem akár percekig, órákig és minden lépés komoly elemzésnek van alávetve. Mégis lehetséges igen komolyan álcázott lépéseket megtenni és ezzel elérni azt a célt, hogy az ellenfelet megtévesszük.

 Ehhez lélektanilag nagy felkészültség kell, hogy minden egyéb stressztünet nélkül meg tudjuk játszani a lépést. Itt is első lépés az előzetes felkészülés. ha már kész a játékos arra, hogy technikailag kivitelezze a lépéseket és tudja, hova akar eljutni, akkor azt érdemes gyakorolni, hogy hogyan kommunikál kifelé - mit üzen és hogyan ellenfelének, környezetének. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy az egész kép hozzájárul ahhoz, hogy a cselünk sikerüljön.  - A bűvész mindig többet tud, mint a néző! - ehhez viszont fel is kell készülni. 

Németh Gergely sportszakpszichológus

http://sportgeza.hu/sakk/2012/02/06/ez_a_sakkparti_megrengette_a_vilagot/

http://www.chessgames.com/perl/chessgame?gid=1654853

A napokban olvastam egy fiatal kutató (Magos Anna) korábbi dolgozatát a témában. Elgondolkodtam néhány megállapításán.

Sokat beszélünk arról, hogy hogyan lehet bevonni az egyáltalán nem sportoló tömegeket a testmozgás áldásos tevékenységébe, merthogy a kishazánk lakossága minden statisztikát alulmúlóan keveset mozog, ami az egyik oka, hogy vezetjük a szív és érrendszeri halálozási statisztikákat is például. De most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy vannak olyanok, akik viszont sportolnak - ami nagyon dícséretes - de túlzásba viszik, ami meg már ártalmas (maladaptív).

Ez lehet egyfajta függőségbetegség is. Aktív versenysportolók között is megfigyelhető, hogy kialakul hasonló betegségtünet, amely azért nehézkesebb az ő esetükben, mert az identitásuk arra van felépítve, hogy nekik sportolniuk kell.

A testedzésfüggőség, mint viselkedési függőségre a viselkedési függőség általános tünetei jellemzőek. Griffiths (1997) definiálta a testedzésfüggőkre a modellt:

1. Kiemelkedőség: minden más tevékenységével szemben prioritást élvez a sportolás; gondolatait, érzelmeit, viselkedését uralja az edzés;

2. Tolerancia: az idő elteltével a személynek egyre nagyobb edzésmennyiségre (edzés gyakorisága / edzés intenzitása) van szüksége, hogy az állapotjavulást érezze;

3. Megvonás: testedzés elmaradásakor megvonási tünetegyüttes alakul ki, melyek a személy kellemetlen fizikai és mentális állapotában nyilvánul meg: bűntudat, idegesség, kövérségérzet, erőtlenség, hangulatingadozás, depresszió, alvászavar;

4. Konfliktus: a személy konfliktusba kerül környezetével, illetve saját magával; környezetével való konfliktust jelenti, ha kapcsolataira nem marad ideje/energiája a túlzott sportolás miatt; környezetével való konfliktust jelentheti még a napi kötelességek elmulasztása az edzések miatt, valamint saját magával is konfliktusba kerül a személy, ha felismeri a túlzott edzés negatív hatásait, azonban képtelen ellene tenni;

5. Hangulatmódosítás: a sport pozitív hangulatot indukál, azonban sok testedzésfüggő az elmarat edzés által kiváltatott negatív hangulat/bűntudat elől menekül a folyamatos edzésbe;

6. Visszaesés: egy testedzésmentes időszak után a személy visszatér a megszokott tevékenységhez; rövid időn belül az edzésmennyiség eléri a régi szintet;

A fent említett tünetek ugyanúgy érvényesek a túlzásba vitt sportolásra, mint más viselkedéses, illetve kémiai addikcióra. Fontos kiemelni, hogy egy-egy tünet kiemelkedése önmagában nem jelent addikciót (diagnosztizált függőséget). A megvonási tünetek jelentkezése például nem jelenti azt, hogy valaki maladaptívan sportol. A dolgozat kutatási eredménye alapján, amely egy 1700 fős mintára épült kimutatta, hogy az edzésfüggők jobban szoronganak általában, mint a kontrollként használt nem sportoló csoport. Nem kívánom megválaszolni a következő kérdést, inkább csak elgondolkodtatásként teszem ide: A sport tevékenység milyen szorongást enyhít átmenetileg ezen embereknél?

Németh Gergely sportszakpszichológus

Griffiths, M. (1997) Exercise addiction: A case study. Addiction Research, 5, 161-168.

Magos Anna (2010) Testedzésfüggőség és a szorongás kapcsolata kiadatlan műhelydolgozat

A sportteljesítmény növelése igényének felléptekor számos lehetőségre gondolunk, az önbizalom növelésétől kezdve a több edzésen át akár a doppingszerekig is eljutva. Mindazonáltal a sportoló igen könnyen hozzájuthat egy meglehetősen könnyen használható eszközhöz, a zenéhez, bár az alkalmazásának buktatói is lehetnek.

Ahogyan az egyéb eszközök sem, a zene esetében sem találunk olyat, ami mindenkinek, minden sportban és minden helyzetben megfelelő lenne (a tehenek tejelése és Mozart közti összefüggés is inkább városi legenda, mint tudományosan megalapozott tudás). Nem mindegy, hogy egy sportlövő készül-e vagy egy sprinter, továbbá az sem, hogy a sportoló felpörögni nem tud-e éppen vagy túl van pörögve.

A zene több módon is befolyásolja a sportteljesítményt. Pozitív érzelmi állapotba hoz, ami eltereli a figyelmet a fáradtságról, fájdalomról, lényegében beszűkíti a figyelmi fókuszt (de inkább a lassú és közepes intenzitású sportok esetében, a magas intenzitásnál kellemesség érzése a fáradtság értelmezését befolyásolja inkább), és könnyebben flow-állapotba tud kerülni a sportoló. Másrészt megnyugtat vagy segít felpörögni. Ráadásul, ugyan a sportoló a verseny alatt nem hallgathatja, de mivel megjegyezhető, felidézhető akkor is, így könnyebben tudja tartani a megfelelő ütemet, marad a hajráig is energiája, nem lesz lassabb vagy gyorsabb annál, amire képes. Persze ehhez a megfelelő zenék gondos kiválasztása szükséges. Hogyan is?

Karageorghis és Lee állították fel a zene sportbeli hatásával kapcsolatos első egységes elméletet és mérési gyakorlatot. A zene minden aspektusa motivációs eszközként kell szolgáljon, így a kutatók olyan rövid kérdéssort fejlesztettek ki, ami segít az alkalmas dalok kiválasztásában. Egytől hétig kell értékelni (az egy a legkevésbé sem-et, hét a legteljesebb mértékben-t jelenti), hogy a ritmus, a zene stílusa (rock, hip-hop, jazz, stb.), a dallam, a tempó/gyorsaság, a használt hangszerek, illetve az ütem mennyire motiváló a sportoló számára edzés közben, és akkor jó egy zene, ha legalább 36 pontot kap. Persze nem egyetlen számot lehet csak választani, a bemelegítéshez, a nyújtáshoz, a koncentráció fokozásához, a tényleges versenyhelyzethez mind-mind kereshető és található megfelelő zene, csak legyen a zene ritmusa a szükséges mozgás ritmusához igazított; a szöveg pedig pozitív, győzelemre buzdító, a nehézségek leküzdéséről szóló.

Boda-Ujlaky Judit

sportszakpszichológus

Számos példát látunk arra, hogy sportoló gyerekek szüleinek milyen nehézségeken kell átvergődniük a gyerek sportkarrierje érdekében (pár hete Aranxta Sánchez Vicario szülei nyilatkoztak arról, hogy mindent feláldoztak érte, így igenis jár nekik pénz a lányuk sportolói keresetéből), tudjuk azt is, hogy bizonyos esetekben a szülők még a gyerek kárára is döntenek, az elképzelt fényes jövő érdekében. Ám mi van akkor, ha egy élsportolónak születik gyereke? Mi történik a sportkarrierjével?

Elsősorban az anyukák érdekesek most számunkra, mert az újszülött ellátása jobbára az ő feladatuk. Vannak olyan sportágak, ahol a kiöregedés korhatára elég alacsony, ilyen például a torna, vagy az anyaság vonzóbb alternatíva, mint a sportkarrier (akár ment mindent megnyert , akár mert nem), így a sportpályafutás és az anyaság nem kell összehangolódjon. De mi a helyzet, ha folytatni szeretné az újdonsült anyuka?

Közhely, hogy nem lehet mindent egyszerre akarni és csinálni – a sportban ez hatványozotton igaz.  Az intenzív sportolás –főként az aerob sportok esetében – csökkenti a tejelválasztást, így nem fog tudni az anyuka szoptatni, még akkor sem, ha szeretne. Janics Natasa is nyilatkozott arról, hogy az edzések miatt nincs teje. Tápszerezéssel mindez megoldható, de az anya fogalma és a szoptatás annyira összekapcsolódik, hogy nagyon sok (nem csak sportoló) anyuka elégtelenség-érzéssel veszi tudomásul, hogy nekik ilyen vagy olyan okok miatt ez nem megy. Az éjszakai pihenés kérdése is alapvető – akár szopik a baba, akár tápszeres, valamennyi éjszakai törődést mindenképpen igényel – amit ha nem az anyuka , akkor az apuka, vagy valamelyik nagymama tud megoldani. Ha ezt is kivesszük az anyuka kezéből, ismét csak kompetencia-vesztést fog megélni, ami visszahat arra, hogy hogyan bánik a gyerekkel, amiről a gyerek visszajelzést ad (nem jót), így tovább csökken az anyai kompetencia-érzés. Ezen kívül, ha valaki világversenyen is részt vesz, több hétig is akár, kénytelen a gyerekét egyedül (vagyis az apukával, nagyszülőkkel) hagyni és minimális lehetősége van a kapcsolatba lépésre. Ami időnként jobb is, mert ha a verseny alatt megbetegszik a baba, valószínűleg nem fog tudni az anyuka teljes mértékben a versenyre koncentrálni. A bajok a bölcsödébe vagy óvodába kerüléssel sem szűnnek meg, sőt. Az ekkora gyerekek többet betegek, mint a babák (az anyatej védő hatása már nem érvényesül), így az éjszakázást újfent nem ússza meg az anyuka. Így, ha lehetséges, inkább tanácsos a sportkarrier csúcsán, a levezetés előtt szülni, mert ugyan van rá példa (Nagy Tímea), hogy az élsport és az anyaság összeegyeztethető – de ez nagyban függ az anya már meglévő szerepfelfogásától (mennyire tartja kizárólagosan az anya feladatának a gyereknevelést), a sport jellegétől, annak versenynaptárától, a család erőforrásaitól (mennyire mozgósíthatók a nagyszülők, van-e alkalmas bébiszitter), a szülés közben elszenvedett esetleges problémáktól, és nem utolsósorban a baba alkalmazkodó képességétől.

Gro Hammerseng, a norvég kézilabda (egyik) koronázatlan királynője, kisfia születése után 9 nappal már a csarnokban volt, ugyan nem edzett és az olimpiára sem szándékozik visszatérni, de ott volt. A dolog érdekességét az adja, hogy Hammerseng leszbikus, leszbikus kapcsolatban él, oda született a gyereke. A fia. Lehetne írogatni arról, hogy ez jó vagy rossz a gyerek pszichoszexuális fejlődése szempontjából, de attól még tény marad: mindenképpen ebben a családban fog felnőni. Egy leszbikus nő bármikor bemehet a megfelelő bankba, hogy gyereke lehessen, megszüli, felneveli a párjával együtt. Nyilván nagyon nem egyszerű szembenézni az óvodás- és iskolástársak szüleivel, a pedagógusokkal, de a gyerek fel tud nőni boldogságban és szeretetben. Inkább, mint egy „árvaházban”, vagy ahol apa megöli a gyerekét, mert sír.

Boda-Ujlaky Judit

sportszakpszichológus