pszichosc

Egy sportoló, amíg nem találkozik élőben ellenfeleivel, mindig csak bízhat abban, hogy jól felkészült. Lehet tudása az ellenfélről, mert aki rendszeresen megfordul világversenyeken, az azért ismeri a mezőnyt, de az, hogy a legutóbbi találkozás óta mennyit fejlődött ő és az ellenfele, az csak a versenyen derül ki. Megfigyelhető az is, hogy a versenyzők többsége az első meccsektől teszi függővé, hogy mit gondol a versenyképességéről és az esélyeiről. Ebből a szempontból az első játszmák meghatározók. Az első meccsen kikapni egy olyan ellenféltől, amelyiket papírforma szerint verni kellett volna, különösen nagy hatással van a sportolóra. Mitől válik profivá egy sportoló vagy egy csapat? Leginkább attól, hogy egyik napról a másikra fel  tudja dolgozni a zakót, sőt, képes váltani és erős lenni a következő játszmában. Ez nem egyszerű azért. Lelkileg megterhelő egy vereség, összetör, lehangol, energia-szegénnyé és rosszkedvűvé tesz. Ezt átlépni nagy erőfeszítés, ráadásul olyan módon, hogy mindemellett realista maradjon a sportoló. Úgy persze sokkal könnyebb lenne a dolog, ha leszakadnánk a valóságról, és azt gondolnánk, hogy az általunk épített világban mi vagyunk a legjobbak, és kizárnánk a külvilág rettenetesen valóságos, és ebből adódóan lehangoló részeit. Egy versenyen viszont a valóságot kell látni, mert abban történik a megmérettetés. Nem lehet a képzelt és a valóságos világunkban egyszerre létezni. Valameddig lehet mindkettőt feszíteni, ami az edző, és a pszichológus dolga.

Lassan a teljes csapat megérkezett a verseny helyszínére. Érdekes látni, hogy hogyan telik meg az Universiade falu sportolókkal, edzőkkel. Kifejezetten izgalmas az ebédlőben ülni és csak nézni a sok-sok náció fiataljait. Messziről csak egy-egy színkupac látszik, a hangzavar ténylegesen bábeli. Hangulatilag ugyan vidám az egész szcéna, de érzékelhető az a finom feszültség, ami a versenyek előtt egyre erősödve már-már tapinthatóvá válik. Tegnap megvolt a protokolláris megérkezésünk is, felhúztak a lobogónkat a zászlótéren. A polgármester és az egyetem rektora rövid beszédet mondott angolul és kínaiul, fotózkodás, jelképes ajándékozgatások a delegációvezetők részéről és vége is. Tegnap egyébként ebből a félórás ceremóniából 3 ment le egymás után, csak a csapatok változtak, de a beszédet mondók nem. Fegyelmezetten, rezzenéstelen arccal teszik a dolgukat. Ez egyébként jellemző az egész szervezői gárdára. Rengeteg emberi erőforrást vonultattak fel. Minden 10 méteren áll egy kínai fiatal, legtöbbjüknek annyi a feladata, hogy mutassa kézzel az utat, hogy pl. merre van az amúgy is kötelező haladási irány. Nem egy stabil táblát tesznek ki az egyik étterem bejáratánál, hogy megtelt és menj a másikba, hanem ott áll egy-egy helyes kislányka, aki tartja a táblát, ha kell, egész nap. Mindenki mosolyog, nagyon segítőkész, de problémamegoldásban persze semmi, mert senkinek sincs döntési joga vagy tudása, hogy mi hol van, mit kell különböző esetekben tenni.

Cseh László és Szilvás Angéla elmondta a fogadalomtétel szövegét, a magyar csapat készen áll az Universiadéra.

Augusztus harmadikán az Universiade magyar csapata letette az esküt. Ez volt a kiutazás előtti utolsó hivatalos esemény. A fogadalomtétel szövegét Szilvás Angéla aerobikos és Cseh László úszó mondta el a Magyar Sport Házában.

Miért fontosak ezek az események? Először is, mert sok hasznos információ hangzik el a kiutazással és szabályokkal kapcsolatban, illetve itt van lehetőség megismerkedni egymással. A versenyzőknek egymással, és az őket támogató személyzettel (orvosok, gyúrók, pszichológus, edzők, bírók, stb).

De van egy másik, sokkal fontosabb funkciója ennek az első találkozásnak. Egy ilyen esemény patetikussága, ünnepélyessége, formalitása keretet ad, megemeli a jelentőségét az együttlétnek, amely így elindítja az egymáshoz tartozunk csoportdinamikáját. Ugyanezt szolgálja erősíteni az egyenruha, vagy akár a Himnusz is. Életünk bármely területén, ahol teljesítenünk kell, fontos, hogy legyenek olyanok, akikkel meg tudjuk osztani az eredményeket, hogy legyenek, akik drukkolnak nekünk és akikért megtesszük az erőfeszítéseinket, magunkon kívül. Ez a közösségi érzés olyan további töltetet ad, amelynek kimutatható hatása van a versenyző teljesítményére és így eredményeire.

A "mi-érzés" igen érdekes jelenség, hiszen csak bennünk él (kognitív szinten jelenik meg). Ugyanakkor alapjaiban határozhatja meg gondolkodásunkat, referencia keretet ad ahhoz, hogy környezetünket értelmezzük és saját világunkat felépítsük. Akik versenyzenek, nekik mindig fontos lesz, hogy kik ellenében és kikért folyik a küzdelem. Az ember társas lény, ezért mindig meghatározó lesz, hogy kik a társaink és hogy mit tudunk tenni a közösségünk érdekében. Most például az itthon maradottak drukkolni tudnak a kiutazó magyar csapatnak.

Az idei Universiadén először hivatalosan is biztosítanak csapatpszichológust a versenyzők és edzők számára a szervezők. A magyarok már megkapták a formaruhát, a Pszicho SC elemez.

1959 óta kétévente rendezi meg a FISU (Federation International Sports University) az Universidáékat. Előtte is voltak a diákoknak szóló világtalákozók (1923-ban volt az első Párizsban), de a mai formája és szabályrendszere nagyjából ekkor állt össze.

A nyári Universiadék 12 kötelező (atlétika, kosárlabda, vívás, labdarúgás, torna, cselgáncs, tenisz, toronyugrás, vízilabda, asztalitenisz, röplabda), és a szervező ország által választott sportágból áll. A magyar delegáció 104 versenyzővel, összesen 48 edzővel, bíróval, egészségügyi személyzettel és vezetővel vesz részt a XXVI. Nyári Universiadén, amely augusztus 12-től 23-ig tart.

Idén először hivatalosan is biztosítanak csapatpszichológust a versenyzők és edzők számára a szervezők. Az előkészülés során megkaptuk a formaruhát, amit egy nagyon kedves hölgy azzal adott át, hogy "megint elgurult valakinek a tablettája a tervező irodában."

Miért fontos a formaruha, vagy akár egy mez a versenyzőn? Egy Hill és Barton jegyezte 2005-ös, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint a piros mezbe öltözött küzdősportolók esetében a bírók hajlamosak voltak több pontot adni, mint kékbe bújt ellenfeleiknek.

Érdekes más adat is a témakörben. Egy korábbi tanulmányukban brit kutatók már jelezték, hogy előnyt jelenthet viselőjének a piros mez. A 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságon minden csapat változó színekben játszott, ám ha piros mez volt rajta, akkor több gólt rúgott és többször nyert, mint más színű mezben. Ez az eredmény azt is üzeni, hogy a játékosokra saját magukra is hat a piros szín. A magyarázatok egészen az evolúciós indkokokig visszanyúlnak: a piros üzenete az agresszivitás, amely tesztoszteron emelő hatású, amely így hatással van a küzdelemre fizikálisan is, de a bírók döntéseire is.

Minden számít - még a mez színe is!