Sok sportágnál egyértelmű, hogy a nézők mitől is jönnek izgalomba. A látványos cselek, szép passzok, gólok, kosarak, stb… vagy akár maguk a sportolók miatt (a kidolgozott izomformák, a látható erőfeszítés)… Vagy néhányan csak azért, mert sokan összegyűltek és a sok-sok inger egyfajta hatása a megemelkedett izgalmi szint. Nos a sakk meccsek nézőit véletlenül sem ezek érintik meg. Azt azért érdemes rögtön ide beszúrni, hogy a profi sakk játékosok többsége, nagyon komoly fizikai munkán alapuló sportot is csinál párhuzamosan, hogy bírja a sakk játékokban felmerülő stressz megterhelést. Nem mondható, hogy csak fejre gyúrnak. 

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb partijának a Carlsen – Topalov tartják az elemzők, amely 2012 január 27-én volt. Nem mennék bele a játékelemzésbe, ezt sokan megteszik, sokkal kiválóbb felkészültséggel mint, ami nekem van a sakkról. Azonban érdekes lehet számunkra sportpszichológiai szempontból a sakkjáték is és más sportágak képviselői is tanulhatnak belőle. Most csak két dolgot emelnék ki az egyik a folyamatos pozitív játékkedv fenntartása, valamint a testcselek alkalmazása.

1, Egyik parti (már játék) jön a másik után, napról-napra, ha vesztettél, ha nyertél kíméletlenül jön a következő. Ahogy más sportokban is, jön a válogató, a selejtező, az elő és középdöntők és ha sikeres voltál idáig, akkor a döntők. Neked versenyzőként folyamatosan abban kell hinned és azért kell dolgoznod, hogy a legjobb tudásod szerint végrehajtsd azt, amire annyit készültél. Addig tart a játék, amíg a "síp nem szól" (sportága válogatja), hogy vége). Lehetséges, hogy játék közben rosszul megy, esetleg elvesztesz néhány játszmát. Ettől még minden egyes téthelyzetben azzal kell odaállni és tenni a dolgodat, hogy tudsz és akarsz küzdeni azért, hogy a lehető legmagasabbra állj a végén. Ezt rendszerint a világ valódi tényeitől elszakadva kell tudni megtenni, hogy képes legyél a legtöbbet kihozni magadból.

A kiemelkedő sportolók mindegyike képes függetleníteni magát a világ valódi ingereitől és kicsit schizoid módon egy elképzelt ideális világ képére faragni aktuális állapotukat: mondjuk egy vesztes helyzetben is teljes mellszélességgel hisznek győzelmükben.

Első körben azért a sakkról jutott eszembe ez a téma, mert még megterhelőbb ez a folyamatos pozitív hozzáállás, ha minden amúgy is fejben játszódik le. A sakkozók nagyon komoly fejmunkát végeznek a mérkőzések előtt, közben, után. Amikor folyamatosan a mérkőzéseken jár az agyuk, nehezebb kordában tartani azon gondolatokat, amelyek az aktuális, vagy a következő játszma kimenetelével foglalkozik. Ráadásul konkrét esélyszámaik vannak az adott játék állásával kapcsolatban. Kiterjesztve persze minden sportágra minden versenyzőnek ott van a fejében, hogy eddig hogyan teljesített, milyen a jelenlegi ellenfél és hogyan áll a listán.  Ez nagyban zavarhatja a koncentrálását, ezt kell kiküszöbölni és a játékra összpontosítani.

Több technika is rendelkezésre áll, amelyek előzetes gyakorlásával segíthető a koncentráció a téthelyzetekben. Ilyen lehet a "gondolatstop", vagy az "mi teszek ha" elképzelt forgatókönyv gyakorlat. Ezeket most nem fejtem ki terjedelmi okok miatt (akit érdekel írjon nekem, vagy várja meg valamelyik következő írásban benne lesz).

 

2, Furcsa, de a sakk esetében is gondolhatunk testcselekről, csak itt bábokról szól a történet. Micsoda lelki jelenlét kell ahhoz, hogy egy ilyen lassabban lezajló cselezésnél is végig kell vinni a játékot. Jobban elő kell készíteni, jobban el kell tudni terelni a figyelmet a valódi szándékról, mint egy mozgásos sportágban, hiszen itt nem néhány másodperc alatt zajlik le a csel maga, hanem akár percekig, órákig és minden lépés komoly elemzésnek van alávetve. Mégis lehetséges igen komolyan álcázott lépéseket megtenni és ezzel elérni azt a célt, hogy az ellenfelet megtévesszük.

 Ehhez lélektanilag nagy felkészültség kell, hogy minden egyéb stressztünet nélkül meg tudjuk játszani a lépést. Itt is első lépés az előzetes felkészülés. ha már kész a játékos arra, hogy technikailag kivitelezze a lépéseket és tudja, hova akar eljutni, akkor azt érdemes gyakorolni, hogy hogyan kommunikál kifelé - mit üzen és hogyan ellenfelének, környezetének. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy az egész kép hozzájárul ahhoz, hogy a cselünk sikerüljön.  - A bűvész mindig többet tud, mint a néző! - ehhez viszont fel is kell készülni. 

 

Németh Gergely sportszakpszichológus

http://sportgeza.hu/sakk/2012/02/06/ez_a_sakkparti_megrengette_a_vilagot/

http://www.chessgames.com/perl/chessgame?gid=1654853