A napokban olvastam egy fiatal kutató (Magos Anna) korábbi dolgozatát a témában. Elgondolkodtam néhány megállapításán.

Sokat beszélünk arról, hogy hogyan lehet bevonni az egyáltalán nem sportoló tömegeket a testmozgás áldásos tevékenységébe, merthogy a kishazánk lakossága minden statisztikát alulmúlóan keveset mozog, ami az egyik oka, hogy vezetjük a szív és érrendszeri halálozási statisztikákat is például. De most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy vannak olyanok, akik viszont sportolnak - ami nagyon dícséretes - de túlzásba viszik, ami meg már ártalmas (maladaptív).

Ez lehet egyfajta függőségbetegség is. Aktív versenysportolók között is megfigyelhető, hogy kialakul hasonló betegségtünet, amely azért nehézkesebb az ő esetükben, mert az identitásuk arra van felépítve, hogy nekik sportolniuk kell.

A testedzésfüggőség, mint viselkedési függőségre a viselkedési függőség általános tünetei jellemzőek. Griffiths (1997) definiálta a testedzésfüggőkre a modellt:

1. Kiemelkedőség: minden más tevékenységével szemben prioritást élvez a sportolás; gondolatait, érzelmeit, viselkedését uralja az edzés;

2. Tolerancia: az idő elteltével a személynek egyre nagyobb edzésmennyiségre (edzés gyakorisága / edzés intenzitása) van szüksége, hogy az állapotjavulást érezze;

3. Megvonás: testedzés elmaradásakor megvonási tünetegyüttes alakul ki, melyek a személy kellemetlen fizikai és mentális állapotában nyilvánul meg: bűntudat, idegesség, kövérségérzet, erőtlenség, hangulatingadozás, depresszió, alvászavar;

4. Konfliktus: a személy konfliktusba kerül környezetével, illetve saját magával; környezetével való konfliktust jelenti, ha kapcsolataira nem marad ideje/energiája a túlzott sportolás miatt; környezetével való konfliktust jelentheti még a napi kötelességek elmulasztása az edzések miatt, valamint saját magával is konfliktusba kerül a személy, ha felismeri a túlzott edzés negatív hatásait, azonban képtelen ellene tenni;

5. Hangulatmódosítás: a sport pozitív hangulatot indukál, azonban sok testedzésfüggő az elmarat edzés által kiváltatott negatív hangulat/bűntudat elől menekül a folyamatos edzésbe;

6. Visszaesés: egy testedzésmentes időszak után a személy visszatér a megszokott tevékenységhez; rövid időn belül az edzésmennyiség eléri a régi szintet;

 

A fent említett tünetek ugyanúgy érvényesek a túlzásba vitt sportolásra, mint más viselkedéses, illetve kémiai addikcióra. Fontos kiemelni, hogy egy-egy tünet kiemelkedése önmagában nem jelent addikciót (diagnosztizált függőséget). A megvonási tünetek jelentkezése például nem jelenti azt, hogy valaki maladaptívan sportol. A dolgozat kutatási eredménye alapján, amely egy 1700 fős mintára épült kimutatta, hogy az edzésfüggők jobban szoronganak általában, mint a kontrollként használt nem sportoló csoport. Nem kívánom megválaszolni a következő kérdést, inkább csak elgondolkodtatásként teszem ide: A sport tevékenység milyen szorongást enyhít átmenetileg ezen embereknél?

Németh Gergely sportszakpszichológus

 

Griffiths, M. (1997) Exercise addiction: A case study. Addiction Research, 5, 161-168.

Magos Anna (2010) Testedzésfüggőség és a szorongás kapcsolata kiadatlan műhelydolgozat