A sportpszichológusok számára az egyik remekül használható kognitív technika az emlékezeti kép újraírása. Egyik napról a másikra versenyek vannak, nincs idő arra, hogy a sportoló, vagy csapat hosszan össze legyen törve és csak a sebeit nyalogassa. Fel kell állni és menni előre. Ehhez alkalmanként jó eszköz lehet, hogy azt az emlékezeti képet, amit őrzünk a versenyről, újrakeretezzük, újraírjuk. Ez olykor nem csak a sportolónak, de a sportpszichológusnak is gondot okoz. Mindenki nézi adatlapon a verseny eredményeket, gólarányokat, egyéb statisztikákat. Mindenki, aki a teljesítmény világában él, végtelenül ragaszkodik a valós adatokhoz. Mi pedig, segítő szándékból, az adatalapon rögzített, negatív érzelmi színezetű emlékképet kívánjuk felülírni. Azaz, ismét elképzeljük a meccset, de most olyan véggel, hogy jól jövünk ki belőle. A mérkőzés fordulópontjain jól vesszük az akadályokat és megnyerjük azt. Persze mindenki tudja, hogy ez nem így történt, mégis el kell magunkkal hitetni, hogy jók vagyunk, hogy nyerhetünk, mert különben a következő játszma is bukás lesz. Az inkogruenciát a segítő jobban megérzi, hiszen abban segíti a sportolót, hogy újra fogalmazza a múlt valóságát (tulajdonképpen hazudjon önmagának). Fontos ez az önbizalom felépítéséhez, az életenergia visszanyeréséhez. Enélkül nem lesz következő jó szereplés.