Egy versenyzőnél arra törekszünk, hogy tökéletesen hajtsa végre azt, amire készült az elmúlt időszakban. Ha találkozik egy ellenféllel, aki esetleg jobb (mert most épp jobban működött - erőben, ügyességben, taktikában, stb.), akkor az kizökkenti a sportolót, sportolókat. A profik képesek a kezdeti gyengélkedésén túljutni, felállni és menni előre abban, amire készültek. Mondani persze sokkal könnyebb, mint meg is tenni. Egy kezdeti pofon után felállni nagyon nehéz. Sok-sok dolgot kell ilyenkor helyretenni. Egyrészt önbizalomhiány jelentkezik, kételkedés a felkészülés erősségében, kételkedés a magában, a körülötte lévőkben, mindenben. Megjelennek olyan erős érzelmek, mint a düh, jobbára a frusztráció hatására. Ilyenkor a legtöbb ember, mint ahogy a sportolók is, elkezdik jobb híján magukat büntetni, ami persze nem épp a megfelelő válasz egy ilyen helyzetre, noha lelkileg ad egy kis egérutat arra, hogy valaki megbocsáthatna már. 
Ekkor kétféle eshetőség van, vesztettem és ezzel befejeztem a játékot, vagy vesztettem de vissza kell menni, mert még van a csoportban további mérkőzés is, tehát van még esély.
A befejezett helyzetben első körben azon kell dolgozni, hogy igenis jogos érzés az, ha valaki ilyenkor dühös. Vigyázni arra kell, hogy ne uralkodjon el ez az érzés rajtunk, illetve, hogy a düh iránya egyenletesen irányuljon saját magára a sportolóra és a környezetre. Ez az egyensúly azért fontos, mert egy versenyszituációban sokféle oka lehet a vesztes helyzetnek... Ezt a gondolatsort most nem folytatom, mert erről inkább ajánlom Aronson és Tavris könyvét a kedves olvasó figyelmébe Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) címmel. Kiváló munka és bemutatja a hibafeldolgozás minden kis piszkos trükkjét, ami elkövetünk, hogy magunk előtt tisztán állhassunk. Visszatérve, azon érdemes még dolgozni, hogy a következő versenyig mi történik, mit tanulunk a mostani helyzetből.
A másik esetben, ahol még vissza kell menni, teljesen más technikával kell dolgoznunk. Itt a szakértőnek tulajdonképpen krízistámogatással kell beavatkoznia. Sokféle technika elérhető ebben az esetben, akár olyan szélsőségekig elmenve, hogy újraírjuk a megtörtént esetek emlékképét. Ezt mentális technikával meg lehet tenni. Nagyon sokféle támogató, felépítő munkára van lehetőség, amivel újra tudjuk tölteni a sportolót, csapatot önbizalommal. Nem csak addig, amíg bemegy a pályára, - és itt egy nagyon fontos - hanem az egész versenyre. A játék során még az is lehet, hogy megint csak vesztésre fog állni, vagy akár ő kapja az első gólt. A nehezen felépített, de törékeny magabiztosság egy pillanat alatt elszállhat az első bevitt találattal. Rengeteg a feladat, felsorolni meg sem kísérlem.
Mindkét helyzetben akkor lehet jól dolgozni, vagy egyáltalán dolgozni, ha van a sportolónak és tanácsadónak közös előélete. Egy találkozásból nem lehet csodákat kovácsolni, vagy ha mégis csak bejött, akkor az nem feltétlenül a pszichológuson múlt.