Az elmúlt napokban jó néhányszor megtörtént, hogy a versenyzővel először itt találkoztam a versenyen. Ilyenkor általában azzal jönnek ilyenkor, hogy kipróbálnák, mert talán rontani nem fog a jelenlegi izgalmi szinten, vagy van valami akut probléma, amit hoztak még otthonról, vagy itt alakult ki valami izgalom.
Igazság szerint a motiváció mindegy is. Ezeken az első találkozókon, ahol nincs idő a szokásos első találkozó programját csinálni, mindig történik valami izgalmas. Egy ilyen felállás most a pszichológus téthelyzet. Van egy órád és bemelegítés nélkül kell ráfutni a feladatra és adni valami olyat, ami professzionális és valamit hat. Első körben, ne árts, ez a legfontosabb amire vigyázni kell! Ha a sportoló vacak állapotba is van, a sportpszichológus már lehetőleg ne rontson a helyzeten. Jó érzékkel ki kell válogatni azt, hogy mire érdemes és mire nem érdemes időt fordítani. Meg kell hallani azokat a hívó szimbólumokat, amik ott vannak a sportoló közléseiben. Viszont nem szabad mindenre ugrani, hiszen másnap verseny, és most nincs idő terápiára. Van, amire az a legjobb válaszunk, hogy ezt noha látjuk és értjük hogy probléma, de most zárjuk ki. Ezek a problémák nem nem fontosak, csak most nem szabad velük foglalkozni. A cél az, hogy a versenyző másnap a képességei legjavát adja és kizökkenthetetlenül menjen előre. Jó eszköz lehet az önbizalom-építés, megerősítés abban, hogy ő a kiválasztott, továbbá minden olyan technika, ami fókuszálja őt az "itt és mostra". Nem szabad túlbonyolítani, minden csak a legegyszerűbben szabad megközelíteni, mert másnapra, nem csak hogy el kell sajátítani a vadiúj technikát, de alkalmazni is kell tudni.
Mi pszichológusok nem vagyunk orvosok, a sportoló szemében azonban összemosódik az őt támogató egészségügyi team. De nem is a megszólítás a lényeg, hanem az, hogy ha jön a sportoló és azt mondja másnap a verseny után, hogy "sikerült". Ez felér egy éremmel, mert ilyenkor érzem én is, hogy ha nagyon kicsivel is, de hozzájárultam ahhoz, hogy a versenyző "ott legyen".